BME honlap | Oldaltérkép | Impresszum | HU | EN

AUTIZMUS

„Végül is mit kívánjunk egy autista személynek? Azt, hogy a maga módján boldog legyen, vagy azt, hogy a lehető legjobban hasonlítson ránk?” /Theo Peeters autizmus-szakértő/

Az autizmus spektrumzavar, állapotok széles spektrumát felölelő gyűjtőfogalom, a spektrumzavar (a kifejezésben a spektrum szó arra utal, hogy az autizmusnak számtalan megjelenési formája van) egy idegi-fejlődési rendellenesség, ami csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban és kommunikációs képességekben, valamint abnormális viselkedési és érdeklődési mintázatokban nyilvánul meg. Bár az eredete ismeretlen, a genetikai tényezők fontosnak tűnnek. Okait jelenleg is kutatják. Ez a spektrumzavar a neurobiológiai betegségnek számító pervazív fejlődési zavarok egyik kategóriája.

A spektrum egyik felén találhatóak a nem beszélő autisták, akik között előfordul értelmi fogyatékosság is, míg az Asperger-szindrómás autisták között számos tudós és feltaláló van.

Asperger-szindróma esetén az érintett személy kiválóan képes szavakkal kommunikálni, de a kommunikáció kísérőjelenségeinek (arckifejezés, testbeszéd, hanghordozás) értelmezése és használata nehezen megy neki: a szemkontaktust nehezen viseli és erőfeszítést igényel annak megtanulása, hogy például beszéd közben a másik szemébe nézzen. Az Asperger-szindrómára jellemző a normális ütemű nyelvi fejlődés, valamint az átlagos vagy annál magasabb intelligenciaszint. Mindezek miatt felismerése is nehezebb, egyes becslések szerint az esetek 30-50%-át nem diagnosztizálják. Számos Asperger-szindrómás magától is képes felismerni azokat a dolgokat, amiben eltér a többi embertől és nagy erőfeszítések árán megtanulja leküzdeni hátrányait, ezáltal képes beilleszkedni a társadalomba akár anélkül is, hogy tudná magáról, hogy Asperger-szindrómás. A tünetegyüttest Hans Asperger osztrák pszichiáter és gyermekorvos írta le először 1944-ben.

Mivel az autizmus szót sok érintett megbélyegzőnek érzi, egyre elterjedtebb a „neuroatipikus” kifejezés használata. Abban az értelemben hasznos ez a kifejezés, hogy sokat elárul a viselőjéről:

  • egyrészt kifejezi, hogy ez egy neurológiai adottság, tehát nem az egyén viselkedésével vagy intellektusával, esetleg pszichés állapotával van a baj, hanem egyszerűen máshogy érzékeli a világot és máshogy is dolgozza fel a kapott információkat,
  • másrészt arra is utal, hogy az érintett személy agya, agyműködése nem tipikus, így nem tűnik ésszerűnek, ha tipikus viselkedést várunk el tőle.

Sok szempontból tehát előnyös lenne az autista szót kiváltani a neuroatipikussal, ám hangzása miatt kevés esély van arra, hogy a köznyelvben meggyökerezzen.

Hogyan gondolkodhat egy autista?

Egy átlagos ember alapvetően szavakban, szavakkal gondolkodik, tehát a gondolkodás egy belső monológ, ami mondatokból áll és szövegszerű. A neuroatipikus agy teljesen máshogy működik:

  • Van, aki képekben gondolkodik, azaz képek villannak fel az agyában, mintha a Google képkeresőjét gyorsan görgetnénk.
  • Vannak akik, mintázatokban gondolkodnak, az információ is mintázatokban tárolódik az agyukban és a gondolkodásuk nem logikai láncot követ, hanem mintázatokat. Ez a fajta gondolkodás több feltaláló és tudós számára bizonyult kedvezőnek.
  • Néhány autistának az agya pedig abban jó, hogy az érdeklődésük középpontjában álló témákban rendkívül nagy mennyiségű szöveges és számszerű adatot tudnak megjegyezni, tehát az agyuk olyan, mint egy lexikon. Az érdeklődési körük változatos lehet, egy témában képesek ún. zoom figyelemmel elmélyülni, minden apró részletnek utánanézni. Bizonyos esetekben, például a választott szakmájukban ez pozitív is lehet, ám a hétköznapokban okozhat bonyodalmakat, félreértéseket is. Mivel a kedvelt témájukról szívesen beszélnek, estenként azt sem vehetik észre, hogy a másik felet ez a téma már nem érdekli. A finom sugalmazásokat, például az órára pillantást, vagy a félrenézést, ami normális esetben azt jelentheti, hogy „nekem már órára kellene mennem és elkések”, nem feltétlenül értik meg, ezért érdemes szóban és egyértelműen kommunikálni velük: „Ne haragudj, majd később beszélünk erről.” Esetleg azt is közölhetjük, hogy ez a téma ilyen mélységben nem foglalkoztat minket. Sokat segíthetünk viszont azzal, ha ajánlunk olyan személyt, tankört, internetes fórumot, akikkel megoszthatja tudását és erre alapozva társas kapcsolatokat építhet ki.

Elmagányosodás

A korábban már leírt kommunikációs problémák és érdeklődési sajátosságok miatt az autizmus sokak számára magánnyal, elszigetelődéssel jár együtt. Vannak, akik számára ez nem okoz problémát, de ahogy a neurotipikus emberek is különböző személyiségjegyekkel rendelkeznek, az autizmussal élők között is vannak, akik kifejezetten szeretnek társaságban lenni, szeretnének kapcsolatokat építeni. Ha találkozol velük, segíts nekik ebben! Nyugodtan mondd el őszintén, ha valamit máshogy kell csinálni vagy mondani, fejezd ki az érzelmeidet a történtekkel kapcsolatban. Ha ezt nem bántón teszed, és tisztában vagy azzal, hogy az érzelmeiddel nem fog tudni azonosulni, de azt meg tudja tanulni, hogy máskor ne tegyen vagy mondjon valamit, akkor mindkettőtöknek segítesz. Ez nyilván igényel némi türelmet és odafigyelést, de gondolj arra, hogy olyan mintha adatokat kellene megadnod valakinek ahhoz, hogy egy számodra magától értetődő helyzetet értelmezni és kezelni tudjon.

Videótár

Az autizmusról érthetően:

https://www.youtube.com/watch?v=IwdN10jSL3g&feature=youtu.be

Autista vagyok – két autista fiatal Youtube-csatornája:

https://www.youtube.com/channel/UCEtWaJPA2pgM7C4Sxpb3LCg

Rendkívül érdekes beszámoló az autizmus és a jelnyelv találkozásáról:

https://www.youtube.com/watch?v=MlsDK4J0pT4

Nagyon fontos videó a hétköznapi tapasztalatokról, egymás elfogadásáról szirupmentesen:

https://www.youtube.com/watch?v=7_Hy3a-Bz4I