BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM

Szégyen helyett önelfogadás – A body shamingről

Manapság az életünk nagy része „kirakatban van”. Különösen igaz ez a testre, melyhez nem csak elvárások, de sokszor erős értékítéletek is kapcsolódnak. A test megítélésének egyik legjellegzetesebb formája a body shaming, melynek hatásairól a következő cikkben olvashatsz.

Mit jelent a body shaming?

A body shaming, vagy magyarul a testszégyenítés gyakorlatilag azt a jelenséget takarja, amikor az aktuális ideáltól, trendtől eltérő testrészt (pl. túl nagy orr, túl kicsi mell, kerek idomok, narancsbőr, testszőrzet, stb.) éles kritika éri. Gyakran ezek a kritikus megjegyzések nyilvánosan (offline vagy online) érik a személyt, így nagyfokú szégyenérzet társulhat a visszajelzéshez.

A body shaming egyébként meglehetősen gyakori jelenség: egy amerikai felmérés szerint a nők 93%-a, a férfiaknak pedig közel 87%-a szenvedett el a testére vonatkozó megjegyzéseket.

Bár a legtöbb kutatás felnőttek körében készült, egyes felmérések már gyerekkorban is kimutatták a testszégyenítés negatív hatásait: a 10 éves lányok jelentős része (80%-a) vékonyabb szeretne lenni, és egy részük már fogyókúrázott is. Ezek alapján azt gondolhatjuk, hogy a body shaming egészen fiatal kortól kezdve jelen van az életünkben. Míg gyerekkorban ez elsősorban csúfolódások és bullying (agresszió, kiközösítés) formájában jelenik meg, addig a felnőtt korosztály hajlamosabb passzív-agresszív módon (nem nyílt elutasítással, hanem inkább távolságtartással) vagy online, névtelenül reagálni a „másságra”.

A body shaming mögött ugyanis az a szociálpszichológiai jelenség húzódik, hogy ösztönösen elutasítók vagyunk az outgrouppal, vagyis a csoportunkhoz nem tartozó személyekkel szemben. Ha például a társadalom szerint elfogadott testalkat izmos, kisportolt (ők jelentik a csoportot), akkor a túlsúlyos személyekkel szemben a nagy többség negatív gondolatokat és érzelmeket fog táplálni (ők az outgroup, a csoporton kívüliek). Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy a szokatlan testi jegyekhez sztereotípia társul, mely sok esetben nem tudatosul bennünk, de a reakcióinkat befolyásolja. Például gyakori sztereotípia, hogy a túlsúlyos személyek lusták, vagy a vörös hajú nők szenvedélyesek. Ezek a gondolatok akkor is bennünk vannak, ha éppen nem fogalmazzuk meg őket konkrétan. Ebből kifolyólag a viselkedésünkre is hatással lehetnek: a túlsúlyos munkavállalót rendszeresen ellenőrzi a főnöke, nehogy lazsáljon; a vörös hajú nőnek nyíltabban bókolnak.

A testszégyenítés hatásai

A testszégyenítés hatására a legtöbb esetben romlik a személy önbizalma, önértékelés, és a testképe. Mivel azt tapasztalja meg, hogy mások nem fogadják el, ezért sokszor ő sem szereti saját magát. Társas kapcsolatokat nehezebben alakít ki, könnyen elmagányosodhat, és a negatív hangulati időszakok is jellemzőbbek rá. Emellett megnő a testkép- és evészavarok kialakulásának esélye.

Egy amerikai felmérésben a megkérdezettek 43%-a a bodyshaming ellen úgy „védekezik”, hogy önmagát kritizálja. 53%-uk pedig úgy nyilatkozott, hogy ha fültanúja egy ilyen eseménynek, akkor sem szól közbe. A bodyshaming áldozatai tehát igyekeznek palástolni szégyenüket, emiatt befelé fordulnak, és így nem kapnak segítséget, vagy saját maguk ellenségévé válnak.

Mit tehetünk?

A body shaming egyik legnagyobb „ereje” a nyilvánosságban és a jelentős érzelmi hatásban rejlik. A szégyen egy kifejezetten intenzív negatív érzés, amely a legtöbb esetben bénítóan hat az emberekre. Még a szilárd önismerettel és magabiztossággal rendelkező személyek is „lefagynak” egy ilyen hatásra, és akár napokig rágódhatnak a kritikus megjegyzésen. Persze bizonyos esetben a bodyshaming élményét változás követi, például a túlsúlyos személy fogyókúrába kezd, de a motivációja inkább a másoknak való megfelelésről szól, nem önmaga tiszteletéről és az öngondoskodásról. Fontos kiemelni, hogy a bodyshaming azt üzeni az áldozat felé: nem vagy elfogadható, nem vagy elég jó. És ez a tartalom hosszú távon is omoly károkat okozhat.

Az élmény feldolgozásában fontos az önmagunkkal való együttérzés és az önelfogadás. Válasszunk megfelelő referencia pontot (pl. ne a topmodellekhez hasonlítsuk magunkat) és kezdjük el értékelni a személyes adottságainkat, jó tulajdonságainkat. Ez a folyamat sokszor meglepően mély rétegeket érinthet, ezért a hatékony feldolgozás érdekében érdemes szakemberhez fordulni. Megbízható segítséget találhatsz itt: Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet Szakrendelő

Készítette: Harsányi Kata, pszichológus